ha csak arra gondolok hogy majd ott allok a repteren,es korbe vesznek azok akiket annyira megszerettem ,es annyira fontossa valtak,ossze szorul a szivem.
Tudom hogy sok ilyen dolog van az eletben ,de ez talan megis mas.Amikor ott voltam magyarorszagon es toletek bucsuztam,ugyanugy sirtam,es ugy ereztem hogy most vege valaminek itt hagyok mindent,de tudtam hogy egyszer ugyis visszaterek,es ujra lathatok midnenkit,minden ugyan olyan lesz ,vagy talan meg jobb is.
De most ugy vagyok vele hogy hiaba remenykedem hogy egyszer majd visszaterek,vagy hogy a barataim meglatogatnak,de talan nem sikerul.Es ha sikerul is ,most vagyok 17 eves,az eletemben egyszer,es ilyen hihetetlen dolgot csinaltam.Olyan embereket ismertem meg akik megvaltoztattak,es talan enis oket egy picit.Annyi szeretetet kaptam ,es torodest.
Es most mindennek vege lesz.A baratok megmaradnak,a rengetek szep emlek,es foto.De megis veget er az egesz,itt hagyom ezt a hihetetlen helyet,ahol annyi kulonleges dolgot lattam.
Es tudom hogy meg hatra van majdnem 3 honap,de neha azert ezen is tunodom,mert valahogy fel kell dolgoznom.Mindenesetre amikor majd meglatlak titeket a repteren biztos ,hogy abba hagyom majd a sirast es nagyon boldog leszek.
Nagyon varom,meg egyaltalan nem is,sirok is ,meg nevetek is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése